" Mindennek őse
Minden titok kapuja, Tao, Csodálatos."
A Tao követésről
(Nem a taoizmusról.)
Az i.u., II., században államvallássá lett filozófiai tan-rendszert meggyőződésem szerint nem vallásnak szánta alapítója.
Hiszen annak lényege az egyszerűség.
Teljesen biztos, hogy nem akarta bonyolítani szertartásokkal, liturgiákkal és egyéb vallási ceremóniákkal.
A Dao vagy inkább Tao.
" MINDEN SZERTARTÁSREND A FELFORDULÁS KEZDETE.
HA SZERTARTÁS KELL A HŰSÉGHEZ ÉS BIZALOMHOZ,
AKKOR A HŰSÉG ÉS BIZALOM MÁR ODA VAN."
Út és Erény könyve 19. rész
" Ha ráhangolódsz a Tao-ra áthat az ereje,
Tetted természetévé válik, természeted az Ég természete lesz." Lao-tze
A taoizmus (kisbetűvel; a továbbiakban is így fogom írni az összefoglaló kifejezésként használt szót, mert ez az általános használata,) alapítójának egyszerűen az élet jobbá tétele volt a célja.
Amiért mint tudós, tudott is tenni.
Az utókor a bizonyíték rá, hogy maradandót alkotott az általa jegyzett művel az Út és Erény könyvével.
Mert nem másról van szó, mint Lao-tzéról. ( Lao-tze v. Lao-tzu, de az előbbit használják inkább.)
Amennyiben a mai tudományt is segítségül hívva nézünk utána, akkor igen érdekes részletek derülnek ki a mester életéről.
(Sima Chian ie. 145-90 élt Han kori történész és Chuang-tze (civil nevén: Chuang-Chou) ie. 370-319 élt taoista bölcs leírásaira támaszkodva.)
Már aránylag nagy pontossággal meg állapítható, hogy i.e. 565-ben Li Er néven Churen faluban, Lai járásban, Ku megyében, Chu (Cshu) államban született a Chou (Csou) királyság (dinasztia) idején.
Jó tanuló és jó előmenetelű ember volt.
Tehetségét kellő helyen és időben felfedezték.
A Chou dinasztia tárház őrzésért felelős vezető tiszt és egyben vezető könyvtárnok is lett.
Tehát tudósember, aki nem volt szegény.
A több dinasztiát felölelő könyvek tudójaként nyugodtan elmondhatjuk róla, hogy a korának legműveltebb emberei közé tartozott.
Ismerte Kung Chiu-t ( Konfuciuszt) egyszer még találkoztak is ie. 521 -20 tájékán.
Valószínűleg neki mondhatta a szertartásokról elhíresült mondását.
Chuang-tze leírásából (Hamvas Béla fordítása és kommentje) tudjuk a következőket:
"Lao-tze mint császári levéltáros, egész életét az őskor iratai közt töltötte.
Ott ismerte meg a régi uralkodók bölcsességét a családok virágzását, a közösség egységét, és a legfontosabbat az őskori békét.
Ott ismerte meg az őskori emberek feljegyzéseit, dalait, költeményeit és gondolatait.
Az Út és Erény könyve az öreg levéltáros tudásának kvinteszenciája volt.
A könyv nagy szava a Tao (Dao- Út, Ösvény)!
Az európai ember a nagy szavak iránt bizalmatlan, sok száz év óta megszokta, hogy a nagy szavak mögött, nagy hazugságok vannak.
Keleten a helyzet egészen más, ott, amikor az emberiség virágzik a nagy szavakból az egész nép táplálkozik!
Amikor a nép lesüllyed a szó érintetlenül a helyén marad, csak éppen egyre kevesebben élnek körülötte. Akik viszont mellette maradnak megőrzik eredeti tisztaságukat.
A szó fent marad akkor is, ha a nép egyre mélyebbre süllyed és fent marad akkor is, ha az egész emberiség lesüllyed mellőle.
A saját értelmét őrzi örökidőkre!
Az őskorban a Tao az élet középpontjában állt.
A lehető leg egyszerűbb a leg természetesebb és leg érthetőbb szó volt.
Lao-tze korában már magyarázatra szorult.
Később egyre többet és egyre többen magyarázták mert egyre érthetetlenebb lett.
Végül a nép elfelejtette és a kiválasztottak titka maradt.
A Kínai szavak csak igen nehezen az őskori szavak pedig alig fordíthatók.
A Tao őskori Kínai szó ezért teljességgel lefordíthatatlan.
Nem csak azért mert őskori és Kínai, hanem azért is mert a létnek olyan köréből való, amelyből több mint 2500 éve kiestünk.
Aki ezt a szót megakarja érteni annak a világért sem szabad valamilyen elvont, nehéz tudós fogalomra gondolni.
Ugyanakkor aki ezt a szót megakarja érteni annak a világért sem szabad valamilye lapos, közönséges, könnyen érthető dologra gondolni.
A Tao titka, hogy nem nehéz és nem elvont, nem tudós és nem magas, de nem is közönséges és nem lapos, hanem végtelenül egyszerű, hihetetlenül könnyű és elképzelhetetlenül természetes.
Chuan-tze elbeszéli, hogy Jang Chu a Tao-t kereste, de nem találta.
Végül a szomszédja, akivel Köngszanchu tartományban együtt élt azt tanácsolta neki, hogy keresse Lao-tzét.
Jang Chu el is ment és az öreg bölcset megkereste.
Lao-tze ezzel fogadta: Köngszanchu tartományból érkezel?
Jang Chu azt felette igen.
Lao-tze tovább kérdezett: micsoda sokadalmat cipelsz magaddal?
Jang Chu ijedten magamögé nézett.
Lao-tze azt kérdezte: érted mire gondolok?
Jang Chu fejét lehorgasztotta és elszégyelte magát.
Az öreg Lao-tze békés csendben égi nyugalomban élt.
Kedélye tiszta volt, mint a felhőtlen mennybolt, szíve zavartalan, mint a tiszta forrásvíz, a szelleme, mint a tükörsima tenger.
Amikor a zavarokkal küzdő Jang Chu előtte megjelent csak-ugyanolyan lehetett mintha nyüzsgő piacot hozott volna magával.
Gondolatai ide-oda ugráltak, szíve rendetlenül vert, szeme zavaros volt, szelleme homályos és tehetetlen.
Egésszébevéve ez az ember tényleg olyan volt, mint egy zsibvásár.
A Tao nem a csend, a béke a nyugalom, a bölcsesség, a tisztaság az egyszerűség, de a Tao a csendben a nyugalomban, a bölcsességben, a tisztaságban az egyszerűségben lakik.
(Itt találjuk meg! /saját/)
Maga a Tao megfoghatatlan.
Láthatatlan, taníthatatlan.
A taoista gondolkodók műveiben minduntalan visszatérő motívum, hogy amikor valamelyik tanítvány azt kérdezi a mestertől mi a Tao, a mester mély hallgatásba merül.
Mikor a tanítvány figyelmezteti, hogy mit kérdezett a másik tanítvány így szól:
hiszen a mester megmondta a Tao annyi, mint hallgatni.
...de nem csak azt jelenti, hogy hallgatni, hanem azt is, hogy nem cselekedni, nem gondolkodni, nem törekedni, nem tevékenykedni, hanem: lenni!
...ez a béke mindenekelőtt az őskori béke.
Annak az időnek a békéje amikor az emberek egész tudása az volt, hogy mint Chuang-tze írja: csendben üldögéltek!!!
Ez a béke mindenütt ott van.
Lao-tze és Chuang-tze becsülte az őskort, de végtelenül megvetette azt az embert, aki egyebet sem tudott, mint az őskorért lelkesedni és a jelenkort ócsárólni.
Az ilyesmit legjobb a tudósokra hagyni.
A Tao mindenki számára minden pillanatban jelen van.
Mert a lét minden pillanatban jele lévő és élő valóság.
A Tao a lét eredeti magas, tiszta állapota.
A szellem állapota.
Még mielőtt a "teremtést" elkezdte.
A Tao a tehetség, a gazdagság az erők teljessége, az uralom.
...ezért volt fontos, hogy őskori királyoknak Tao-ja legyen.
A Tao bármely emberben, bármely időben, bárhol megvalósítható.
Nem a nagy tudósok, nem a hatalmasok, nem a bölcsek valósítják meg.
Chuang-tze elbeszéli, hogy egy miniszter gyakran idézte egyik barátját, ezért a király megkérdezte tőle: gyakran idézed őt talán a mestered volt?
A miniszter azt felelte: egyáltalán nem.
Az én mesterem egy szót sem szólt.
Aki minden szenvedélyt levetett, aki minden vágyát elhagyta, aki nem vár többé semmit, se vagyont se örömet, se tudást, aki nem érez többé gyászt az elérte a Tao-t!
Elérte a létnek azt az ős-erdetei teljes tisztaságát, amely csak a kicsiny gyermek és az öreg bölcs ismer.
Lao-tze neve voltaképen szóról-szóra ezt is jelenti.
Gyermek és mester.
Agg és gyermek.
Bölcs és csecsemő.
Ártatlan, elfogulatlan, természetes, tiszta, mint a gyermek
és nyugodt, vágytalan, kiegyensúlyozott, békés, gazdag, érett, mint az öreg bölcs.
Chuang-tze leírása alapján tudjuk, hogy amikor az öreg Lao-tze látta, hogy körülötte a világ megváltozik.
A régi királyok bölcsességének helyét az erőszak foglalja el, a családok felbomlanak, a közösség szét hull és az őskor békéjét az izgatott tevékenység láza váltja fel, házát elhagyta, fekete bivalyra ült és nyugat felé indult.
Egyetlen-egy ember beszélt még vele.
A határon szolgálatot teljesítő tiszt.
A bölcset felismerte és arra kérte, hogy ha már az országot elhagyja azt, amit az életében tanult és tud írja le.
Lao-tze 81 verset írt.
A könyvet átadta a tisztnek aztán a határon átlépett és eltűnt."
Lao-tze által leírt Út és Erény könyve, az akkori kor tudásának sűrítménye, minden vallásosságtól, hiedelmektől megtisztítva. (Persze az akkori szóhasználattal és nyelvezettel.)
A történészek mára azt is kiderítették, hogy Lao-tze, Li-Er-ként nagyon fiatalon került a Chou udvarhoz, ahol már a pályája elején nagy csodálat övezte.
A király mindenben kikérte tanácsát.
Még nem volt középkorú amikor lemondott a tárház őrzés vezetéséről a tudomány
művelésének zavartalan folytatása végett.
A királyi megbecsülés által hírneve rövidesen országhatárokon túli lett.
Idővel a nép elnevezte Lao-tzénak.
Chu állam jólétét és békéjét sokan az Ő tanácsainak tulajdonították.
A világ minden tájáról felkeresték tanácsaiért.
A király halála után annak fia már nem támaszkodott Lao-tze tanácsaira,
a gazdasági helyzet is romlott, sőt az ifjú király elkerülhető háborús helyzetekbe is belement.
Lao-tze már nem érezte saját szükségét az udvarban.
Ekkor történhetett, hogy bivaly háton nyugatra távozott.
Általa lett híres Chu állam akkori határőr parancsnoka Yin Xi (Jin Hszi) aki nem egyszerűen felismerte, de végtelen alázattal kérte a mestert, hogy írja le tudását.
Ekkor született meg a Tao Te King (Tao Te Csing).
Innentől minden-esetben Lao-tze és Chuang-tze munkásságára hagyatkozok, kizárólag Őket tartom hitelesnek.
Mi a taoizmus?
Vagy is mi a Tao követés?
Az ókorban létrejött (Kína kialakulása előtt) Kínaivá lett filozófiai rendszer, amely írásos bizonyítékok alapján a világon az elsők közt, tudományos kérdéseket tett fel a lét dolgaival kapcsolatosan és próbált rájuk magyarázatot adni.
A Kínát megalapító Chin Shi Huang-ti császár (a Sárga császár) tudományként építette be az udvar képzési rendszerébe i.e.230 és i.e. 210 között.
A II., században államvallássá tették az addigra babonákkal és kuruzslásokkal telivé vált rendszert, ami már szinte nem is hasonlított a tao követésre.
Ennek ellenére jelentősen befolyásolta a Kínai kultúrát, filozófiát, politikát, gazdaságot, irodalmat, zenét, a Kínai orvoslást, kémiát, harcművészeteket, geográfiát, és a táplálkozástudományt.
A taoizmus egy rendkívül félreérthető fogalom a maga rosszul meghonosodott formájában.
A szó legszorosabb értelmében soha nem volt izmus.
Inkább filozófia, életszemlélet, életfelfogási rendszer és életmód tudománynak lehetne nevezni.
A TAO (DAO) szó jelentése Út.
...vagy finomabb értelmében ösvény.
Az Út és Erény könyve Weöres Sándor műfordítása, Tőkei Ferenc prózafordítása, Fábry Béla által haikura-átírt változat:
"Mindennek Őse,
Minden titok kapuja,
Tao, Csodálatos."
1. rész
"Kezdete, vége,
Mindennek eredete,
Tao, Lét Fonala."
14. rész
"Árad szerteszét,
Rejtve hat az ég alatt,
Tao, A Hatalmas."
34. rész
A Tao lényegében minden.
Lao-tze azt is mondja, hogy az Tao kifejezhetetlen, leírhatatlan, nincs rá igazán szó.
Nem is lehet.
Aki leírja az még megközelíteni sem tudja.
"Megfoghatatlan,
És mégis ott van mindig,
Tao, Vén Tünemény."
4. rész
A Tao viszont követhető.
Össze lehet vele hangolodni.
...ami onnantól már nem a szavak világa.
Aki nem az Úton jár az sajnos távol áll az Égtől (Mindenség) és a természettől.
Lao-tze ezt a következőkép írja:
"Csak tévelyeg,
Ki az Tao-t nem ismeri,
Bölcs irányt mutat."
58. rész
Tehát a Tao megismeréséhez kell a Bölcs.
Olyan, aki már jártas legalább a megismerésben.
MIÉRT ILYEN FONTOS EZ?
Lao-tze válaszolja meg:
"Kell az élethez,
Mint minden lénynek a víz,
Tao, Békés Folyó."
8. rész
Amennyiben megtaláltad a Bölcset, aki segít a megismerésben onnan már a következő történik:
"Az Tao élni segít,
Bölcs az Tao-t követi,
A teljesség felé."
41. rész
Az Tao fel nem fogható, le nem írható de intuitív érzékekkel tudható.
" Az Tao nyitott könyv,
Az élet megismerés,
Bölcs tanítva tanul."
47. rész
A másik útmutató kijelentés, ami még fontos:
"Kövesd a Mintát,
Ki érti, nem fogyó kincs,
Tao, A Nyugalom."
35. rész
Akkor most lássuk.
Aki nem ismeri az Tao-t az tévelyeg annak üres az élete és olyan hiányzik belőle, ami minden élő létfeltétele.
A Tao ismerete, tudása létfeltétel!
...hogyan is ismerjük meg a Tao-t?
Bölcs által.
A Bölcs felnyitja a szemünk és elmondja, hogy a Tao olyan, mint egy nyitott könyv,
amiben a mintázatot (ismétlődést) kell követni, amit intuitív módon tudsz megtenni.
Mindezt úgy, hogy a Tao Maga segít!
Ezt Lao-tze az Tao-val való egyesülésnek nevezi.
"Tao-val egyesül,
Ki önmagát ismeri,
Bölcs alázatos."
68. rész
Az Tao-val való egyesülés útja pedig önmagunk megismerésén keresztül tud megtörténni.
Nagyon fontos, hogy ez az önmagunk megismerése, nem a hétköznapi szavak értelmében kell,
hogy történjen.
Itt arról az önmagunkról van szó, amely a legbenső énünk, amely egy a Tao-val.
Nem a tudatunkról, nem a lelkünkről, mert ezek mind szennyeződtek a születésünk pillanatától.
Ki kell ásni a bensőnk és ahogy lesöpörjük magunkról a mocskot úgy ölel magához közelebb a Tao (az Út.)
"Mind szalmakutyák,
Ég és föld között fújtatók,
Tao, Mi Bennünk Van."
5. rész
Át kell értelmeznünk az életünk!
Fel kell állítani egy fontossági sorrendet.
Már nem ragaszkodhatunk régi életünkhöz, el kell azt vetni, mint egy ócska szennyes ruhát.
MINDENT!
A szó legszorosabb értelmében mindent.
Meg kell utálnunk, gyűlölnünk mindent, ami mi voltunk,
mert minden művi volt, mert mindent a kényszerű útkeresés aggatott ránk.
Mindent az erőlködés tett velünk a kényszerű feszülés.
MEG KELL HALNUNK ENNEK A RÉGI ÉNÜNKNEK!
Nekünk a teljesen természetes énünk kell, ami szövete a Tao-nak.
A Mindenséggel kell, hogy egyek legyünk mert az szült minket és nem a hétköznapi kényszerűség.
"A Tao és az Erény,
Szül, dajkál, beteljesít,
Alkot, nem birtokol."
51. rész
Amennyiben elfogadod, hogy az Tao szült, úgy abban a pillanatban az Tao fogja vezetni utad.
Dajkál.
Tehát vezet.
Nem akármeddig, hanem a teljességig.
Addig amíg kérdésed lesz, addig amíg élsz!
Mindig ott lesz veled!
Meg fog védeni!
...de sohasem helyetted.
A Tao nem fog soha téged birtokolni.
Nem leszel a tulajdona.
Addig tanít amíg te leszel a Tao.
"Ha ráhangolódsz az Tao-ra áthat az ereje,
Tetted természetévé válik,
természeted az Ég (Mindenség - a Tao)
természete lesz."
Lao-tze
Innentől át kell értékelnünk a tudás fogalmát.
Amit ma tudásnak nevez az emberiség az a Tao ellensége!
El kell felejteni mindent!
Iszonyatosan rossz az, amit tudunk.
Mostani tudásunk inkább romból, mint épít és csak a víz felszínen való vergődésre elegendő.
A földön szinte mindent a kényszerűség és a kényelem diktálta lustaság teremtett.
Az ember bármit akar azzal először mindig rombol, hogy újat építhessen fel.
Az emberi természethez sokkal közelebb áll a rombolás, mint az építés, fejlesztés.
A rombolás, károkozás nélküli előrelépés sokkal nagyobb, felsőrendűbb gondolkodást kíván.
Ehhez el kell vetni, meg kell gyűlölni a tudást.
"Minél többet tudsz,
annál kevesebbet
értesz."
Lao-tze
"Ha tudásra akarsz szert tenni,
naponta gyarapítsd az ismereteidet.
Ha Bölcsességre,
naponta válj meg néhánytól."
Lao-tze
A tudás és a Bölcsesség ellenségek.
Kibékíthetetlen ellentét van a kettő között.
Lao-tze konkrétan azt írja, hogy:
"Ha nem létezne tanulás,
nem létezne bánat sem."
20. rész
"Ki tanul - gazdag,
A nem-cselekvés útján,
Előre Bölcs jut."
48. rész
Úgy néz ki, hogy mai világunk mindennél fontosabbnak tartja az információt.
Pont ezért túl töltekezik vele.
Mértéktelenül alkalmazza és elárasztja azt is, aki ebből nem kér.
Az információ-szennyezés mára valós problémává lett.
Az információs-szemét irdatlan mennyiségét hordozzák az emberek.
Mára minden rikító, kirívó és feltűnő akar lenni.
Mára minden és mindenki üzenni és meggyőzni akar.
Mára minden és mindenki meg akar szólítani.
Na ez az, amihez a természetnek semmi köze.
Az Tao-tól a tudás és az információ tengere elválaszt.
Az emberi intellektus csak növeli a távolságot.
A Tao-val való egyesüléshez ki kell üríteni gondolatainkat és magunk mögött kell hagyni tudásunkat.
Lao-tze a receptet is elmondja:
"Böjtölj! Megmondom neked úgy, ahogy van!
Ha valaki egy módszerre támaszkodik az nagyon könnyen veszi a dolgot.
Aki pedig könnyen vesz valamit, az nem cselekszik a fényes
Ég akarata szerint.
...Tartsd meg magadban a teljes egységet.
Nem füleddel kell hallanod, hanem az eszeddel, nem is az eszeddel kell hallanod, hanem a szemeddel.
A külső hallás maradjon a fülednél; eszed maradjon az ellenőrzésnél; így a szellem üres és szabad marad és nyitva áll a dolgok számára.
És a Tao az, ami ezt az ürességet betölti.
Ez az üresség a szív böjtje."
13. rész
"Haladok. ... Nyugszom és mindenről megfeledkezem. ...
Kapcsolatom testemmel és tagjaimmal feloldódott, érzékeimet elhagytam.
Megszabadulva testi alakomtól, búcsút mondva az ismereteknek, egy lettem azzal, ami mindent áthat.
Ezt akarom mondani azzal, hogy nyugszom és mindenről elfeledkezem."
14. rész
Lao-tze itt a klasszikus tao követő meditációt írja le.
Egy taoista így egyesül a Tao-val.
A tao követők számára a kiürülés az üresség nagyon fontos dolog.
Az üresség egyik fontos jellemzője a Tao-nak.
"Kapcsolatom megszűnik a testemmel és annak részeivel.
Érzékszerveim kikapcsolnak.
Elhagyom anyagi formámat és elbúcsúzom tudásomtól,
mi által eggyé válok a Mindent Áthatóval (TAO).
Ezt úgy nevezem ülni mindent elfelejtve."
Chuang-tze
Van is egy ilyen meditáció amely a legősibb tao követés alapját képezi;
ez a zuowang, ( feledésbe ülés ).
Feledésbe ülés.
Nyers fordításban értelem, elme nélkül.
Inkább úgy kell értelmezni, hogy tudat nélkül.
Rengeteg Kínai bölcselet van tele ezzel a szóval.
Az Út és Erény könyvében is sokszor szerepel.
Amit együtt megtanulunk azt kell otthon sokat gyakorolni.
Van, amit nem is lehet máshogy hatékonyan csinálni csak egyedül.
Sok tao-t követő tanító eltúlozta az egyedüllétről való tanítást, aminek következtében kialakult a taoista remeteség, ami erős félreértelmezés.
Feng azt jelenti, hogy szél -
Shui pedig vizet.
Fontos a Chi erős jelenlétéhez.
A régi (ősi) hagyomány szerint a szél a Chi-t összegyűjti, össze fújja ami a vizek mentén megragad.
A taot követők egyik legfőbb célja a teljes kiüresedés.
Elérni a tai xhü a hatalmas üresség állapotát.
Ami azt jelenti, hogy nincs köztünk és a Tao közt semmi.
Egyek vagyunk az állandó változással.
Azt tesszük amit a Tao.
Eggyé váltunk vele és ez rendkívüli öröm.
Transz-szerű állapot.
Ilyenkor a nem-cselekvés állapotában vagyunk.
Olyanok lettünk mint a víz.
Nem gondolkodunk, tesszük a dolgunk, végezzük feladatunk, amit tenni kell.
Ilyenkor a nagy és végtelen megnyugvás állapotában vagyunk a taiping állapotban.
Ehhez az állapothoz elengedhetetlen az üresség.
Az Út és Erény könyve a következőket mondja az ürességről:
"Íme az ős-zűrből keletkezett,
az ég és föld előtt született:
mily békés, mily üres!
Magában van nem változik,
zavartalan mindenütt működik."
25. rész
"Harminc küllő kerít egy kerékagyat,
de köztük üresség rejlik;
a kerék ezért használható.
Agyagból formálják az edényt,
de benne üresség rejlik,
az edény ezért használható.
A házon ajtót-ablakot nyitnak,
mert belül üresség rejlik;
a ház ezért használható.
Így hasznos a létező és
hasznot-adó a nem létező."
11. rész
"Az edényt agyagból készítik, de a benne lévő
üresség teszi hasznossá.
A kézzelfogható dolgok mindig kétségtelen előnyökkel járnak,
de az üresség teszi használhatóvá őket."
Lao-tze
A hajók is ilyenek.
Minél nagyobb a tér bennük, tehát minél üresebbek belülről annál nagyobb terhet tudnak szállítani, annál hasznosabbak.
"Ahol megvalósul a teljes üresség,
ott a nyugalom tisztán megmarad,
minden növekszik a maga rendjén,
az örök áramlásban körbe halad.
Minden virul, terem,
s a kezdethez visszatér szüntelen.
A kezdethez visszatérés a béke.
A béke: az élet visszatérte.
Az élet visszatérte: állandóság.
Az állandóság tudása: világosság.
Az állandóság nem-tudása: vakság, zűrzavar.
Aki az állandót ismeri, bölcs lesz,
aki bölcs lett, igazságos lesz..."
16. rész
A Chi része az Egy-nek.
Lényegében maga az Egy.
Annak az egyensúly teremtő ereje.
Maga az ősegyensúly.
A Yi az Egy.
Az Egy-et maga a Tao szülte.
Belőle lett.
A Tao az üresség, a semmi.
A Yi a minden.
A Tao önmagából "megszülte" a mindent.
Az oldal tetejére: