Tehát lényegében mindenki alapító.
Mindenki szül valami újat.
Mindenki a saját képére formálja a tanultakat.
Egy bölcs mondás szerint " Minden ember egy kis világegyetem."
Ráadásul nem elég megtanulni, a tudásunkat magunk mögött is kell tudni hagyni. 
Elfelejteni.
Engedni semmivé lenni.
Hagyni, hogy az élet elszakítson tőle.
Ami abból megmarad az már teljesen mi magunk leszünk.
Vissza fog jönni, vissza kéredzkedik!

Néhányan mesternek hívtak, amit én hevesen kikértem magamnak.
Aztán rájöttem, hogy mindenki születik valamire amiben a legjobb lesz. Aki ezt a valamit megtalálja az mester lesz a maga területén. Legyen az szakma vagy hobbi, vagy bármi, az életben.
Amennyiben így tekintünk erre a fogalomra akkor keresnünk kell a mestereket, hogy minél jobban kibontakoztassuk a tehetségünket.

Talentumaink azért vannak, hogy mások számára minél hasznosabbak legyünk.
Rendkívüli szerelemmel szeretem a Magyar nyelvet, hiszen az nagyon-nagyon kifejező.
Például a TÁRSadalom szó rendkívül lényegre törő.
Még ha olyannyira elcsépelté is vált.
...és szinte elvont fogalomként használjuk.
Akkor is ott van benne a TÁRS szó.
Az egymásra utaltság kifejezése.
Egymás számára kell, hogy egyre hasznosabbak legyünk!

Talentumaink és aztán mentoraink megtalálásában segít sokat a Tao megismerése.
A Tao mint tudományos fogalom, és nem mint vallás.

Az agyunk szürkeállománya rengeteg kapcsolatot és összeköttetést épített ki a kommunikáció bizonyos formája alapján de mégsem teljes minden területe.
Miért is?
Mert a természet szerinti kommunikációt teljesen magunk mögött hagytuk.
Az úgy nevezett fejlődés során a természet "szava"  és annak megértése teljesen elsikkadt.
Pedig valamikor a részünket képezte.
Ettől aztán nincs bennünk egyensúly.
Amit legtöbben tudat-alatt éreznek is.

A verbalitás által tovább adott tudás rendkívül határolt.
Azt még jobban cifrázni, újabb és újabb agyi összeköttetéseket létrehozni az erőlködés egy bizonyos formája, ez mostanság nagyon jellemző világunkra.
(Az információ feldolgozási probléma mint betegség is. Pl.: autizmus és még sok más is.)
A tudás "hatalma" isteni rangra emelte azokat akik ennek misztikumát hirdetik.
Pedig ők is szegények és koránt sem tudnak megoldani mindent.  (Mert vannak amiket már rég megoldhattak volna más látószögből.)
...csak, hogy agyi neuronjaik az intuitív oldalon nem igazán bonyolult (kiművelt) összeköttetésűek.

A természet "nyelve" az egyik legfontosabb adatközlés felénk amitől az emberiség mára jelentősen eltávolodott.
Pedig a természet maga a gyógyítás, a gyógyulás, az egészség, a tejesség.
A természet óra, ritmus, dallam.
Mindez, csak nem szavakkal.
Az intuivitást ezért szokták megérzésnek nevezni.
A világ zseniális tudósait ezért nevezik sokszor őrültnek mert nekik az intuitív képességeik segítenek meglátni olyan dolgokat amit a verbálisan fejlesztet képességűek nem tudnak.
Viszont az intuitívok az emberi nyelvezetre fordítják le nehezen tudásukat, ami néha félreértéseket szül.

A Tao megismerése,  az intuitív oldalunk fejlesztése jelenős részben.

Mire is gondolok?
Az árnyékunk átlépésére konkrétan.

Hogyan is?
Gondolkodásunkban mindenképp.
Példa erre a dongó.
(Mivel az állatvilág kizárólag intuitív módon tesz dolgokat.)
A dongó szárnyfelülete  0,7cm2,  a teljes testsúlya pedig          1.2 gramm.
Az aerodinamika és egyben a fizika mai ismeretei szerint ilyen feltételek mellet lehetetlen repülni.

...csak, hogy a dongó ezt nem tudja.
Egyszerűen csak repül.

A verbális túlképezettség (ami már jellemző az emberiségre)
tud okozni jelentős problémákat is.
Amire a legjobb példa egy ókori Kínai tanmese.
Miszerint egy tudós aki az állatokat figyelte megkérdezte egyszer a százlábút: jé te, hogy tudod ilyen szép sorrendbe tenni a lábaid?
A százlábú elkezdte figyelni a lábait és innentől kezdve azok össze zavarodtak.

Így születik a depresszió és még nagyon sok lelki betegség.
Mindent túl bonyolítunk és már azt sem látjuk, hogy mi a természetes.

A mai kor embere annyira túlművelt, annyi információt cipel magával, hogy ha semmit sem tesz elfárad nap végére.

Információs szemétben fuldoklunk.

Már rég nincs meg számunkra a pihenés kultúrája csak hasztalan technikák.
Egyszerűen azt sem tudjuk elképzelni, hogy a valós pihenés hozhat maga után feltöltődést, megújulást.
Sőt meg merem kockáztatni, hogy már rég nem ismerjük a regenerálódás fogalmát, marketing szócsépléssé silányult.

Minderre megtanít minket a Tao megismerése.

Rólam mint alapítóról ezért nem is ejtettem több szót.
Amennyiben szeretnél egy mentort aki mindezekben tud segíteni akkor szívesen állok rendelkezésedre.

Blau B. Ádám